2014. január 7., kedd

Kéktúra


Tomi már egy jó ideje szemezgetett az Országos Kéktúrával, én nem szemezgettem vele egy kicsit sem. Sőt, az első reakcióm amikor említette valami bunkóság volt, amivel sikerült is alaposan megbántanom. Bár amelyik része ellen fellázadtam, az még most sem tetszik. Aki azt hiszi a túrázás csupa móka és kacagás az hatalmasat tévedett. A nagy büdös francokat :)

Januárhoz képest az időjárás idén eddig meglepően jó volt, így 2.-án csütörtökön nekivágtunk az első szakasznak. Egészen pontosan a 12.-nek (Dorog-Piliscsaba útvonalon).


Röviden a Kéktúráról: Ez egy 1118 km hosszú turistaút, amely Írott-kőtől Hollóházáig tart. Összesen 27 különböző távolságú szakaszra van felosztva, a túrához pedig tartozik egy kis füzet, amiben a kiindulási és a célállomáson is pecsételni kell. Ezekkel a pecsétekkel van igazolva, hogy az adott szakasz teljesítésre került. A bélyegzőket főleg vasútállomásokon vagy turista házakban kell kérni, de olyan is van, hogy az erdő közepén található egy kis ládikóban. Ha sikerült minden szakaszt teljesíteni és ezt a füzetben lévő pecsétekkel igazolni, akkor a túrázó büszke tulajdonosa lehet egy jelvénynek.

Reggel 5:30-kor indultunk Pestre - itt szerencsénk volt mert apu reggel ment dolgozni és Pestig elfuvarozott minket-, majd onnan egy döcögős csuklós busszal Dorogra.  Már most látom, hogy a tömegközlekedés részét mennyire utálni fogom. Lassú és unalmas, legközelebb talán lesz annyi eszem, hogy vigyek magammal egy könyvet. 7 órára értünk Dorogra, ahol az volt az első életkép miután leszálltunk a buszról, hogy a helyi megélhetési bűnözők lopják a vasat...
Megkerestük a vasútállomást, pecsételtünk egyet és a jelzések mentén irány a susnyás! Már az első öt percben sikerült találkozni egy kóbor kutyával. Na ettől előre paráztam, de nem voltunk számára érdekesek.


Ami miatt már megérte felkelni: Kesztölcön megtaláltuk Batman nyaralóját :D


A túra lakott területen kívül eső részét nagyon élveztem. A táj szép volt még így az őszi színeivel is, csend volt és nyugalom. A Nap is kisütött néha-néha, sár pedig nem nagyon volt mert a terep főleg homokos.










Délután 1 órakor értünk Piliscsabára. Én már eléggé nyűglődtem a végére mert fájt a térdem és a levegő is elkezdet lehűlni. A vasútállomáson pecsételtünk még egy utolsót és 20 perc múlva már robogtunk a busszal hazafelé. Nagyon elfáradtam.

Nem számítottam ennyi szanaszét dobált szemétre, és itt nem csak az üres üdítős palackokra, szalvétákra gondolok. A televízió és a monitor sem a saját lábán jut ki az erdőbe... 

A kutyával túrázók tök jó lenne ha vennék a fáradtságot, és a kutyakakit legalább az ösvényről lehajítanák. Van amúgy egy olyan sanda gyanúm, hogy nem mind kutya volt... :) 

Nem negatívum, inkább csak para , hogy amikor vaddisznó nyomot láttam akkor kicsit  betojtam és reménykedtem benne, hogy a tulajdonosával nem fogunk összefutni. A képen az ott egy szarvas nyom.


Már csak 1099, 4 km van hátra. Juhhhééééé!