Bartina maraton - 2015. január 17

táv: 42 km, szint: 970 m

A túra Szekszárdról indult, ezért megint jó korán kellett kelni. Ezen most Tomival kettesben indultunk.
Sikerült az utolsó pillanatban odaérnünk, így az utolsók között, 7:30-kor rajtoltunk. A maraton távon 6:30-7:30-ig lehetett. Legalább 3 km-t kellet gyalogolni mire a városból kiértünk, majd hétvégi telkek és szőlős kertek mellet elhaladva értünk ki az erdős területre.

Az első ellenőrző pontnál felbukkant egy kutya, aki mint menet közben kiderült, a gazdája nélkül, még a városban csapódott a túrázókhoz. Egy későbbi pontnál a 15-ös és a 42-es táv útjai elváltak, itt szerencsére a rövidebbiket választotta és a többiekkel visszament a városba.

Januárhoz képest nagyon tavaszias volt az időjárás, de egy forró tea vagy forralt bor mindig jól jön. Több ellenőrző pontnál  is volt kihelyezve gulyáságyú, abban rotyogott az ellátmány. Ezen a túrán egyébként nagyon jó volt a szervezés és az ellátás.

Annyira sokan voltak, hogy alig sikerült olyan képet készíteni, ami nincs tele emberekkel. Egy teljes iskola részt vett a 15-ös távon, kilométereken keresztül battyogtunk a gyerekek között a kis ösvényeken. Némelyik rettenetesen kátyús és saras volt. Egy kisfiú pont előttem esett bele egy jó nagy pocsolyába, úgyhogy nyak magasságig be is lettem terítve sárral :)

Az V. ellenőrzőpontnál váltak el a távok egymástól. Itt megálltunk egy kicsit enni, inni, pihenni és innen szinte már kettesben folytattuk, mert az utolsó rajtolók között voltunk és a többiek már előttünk jártak. Jó volt végre egy kis csend, tényleg nagyon nagy volt a nyüzsgés :)

Több kilométernyi monoton menetelés következett, míg ismét lakott területre nem értünk. Egy nagyon díszes kis falun haladtunk át (Szálka), ahol a helyiek nagyon szeretik díszíteni a kerítéseiket. A köztéri táblák is nagyon szépek voltak, kerámiából és fából készültek.

A falut elhagyva kezdődött az igazi sarazás, itt már nem is fotóztam mert arra koncentráltam, hogy ne essek hasra. De így sem sikerült megúszni, mert egy jó nagyot estem. Egy fa gyökere hurokként nőtt ki a földből amibe beleakadt a lábam, és lejtőn lefelé dobtam egy hasast. Szerencsére csak a bal  kezemet ütöttem meg kicsit. Később ugyanezt a kezemet hozzányomtam a villanypásztorhoz. Na az már fájt rendesen, meg váratlanul is ért. Egy tanya mellett haladtunk el és az út annyira saras volt, hogy kihúzódtam inkább a szélére és a kerítés mellett haladtam. Legközelebb erre már 100% hogy figyelni fogok! :)

Az utolsó ellenőrző pontnál megálltunk csokit enni, majd egy saras erdei úton haladtunk a cél felé. Itt egy kicsit elidőztünk az erdőben, mert megálltunk geoládát keresni. Ez a legújabb hóbortunk, olyan mint egy izgalmas kincskeresés :)

Karácsonyra kaptam egy GPS-t, így elkezdhettünk geocachingelni. Ez arról szól, hogy az ország különböző pontjain ládák vannak elrejtve, és GPS koordináták alapján lehet őket megtalálni. Szinte minden túra útvonalon lehet ilyen ládákat találni, így a két program teljesen kompatibilis egymással. Ezek vízhatlan műanyag dobozok, amik bokrok, farönkök alá vannak elrejtve. Főleg apróságokat tartalmaznak (pl. Kinder figurák) és egy füzetet amibe rögzíteni lehet a megtaláló nevét és a dátumot. Az a szabály, hogy el lehet venni belőle egy tárgyat és a helyére egy másikat kell tenni. Így minden megtalálónak jut valami kis meglepetés belőle. Mi most nem hoztunk el semmit, csak a füzetbe írtunk.

Az utolsó kilométerek elég lassan akartak elfogyni, már látnivaló sem volt és elkezdett sötétedni is. Mire visszaértünk a városba, már lement a nap. Sikerült alaposan elfáradni és utána még pár napig küzdeni az izomlázzal :)
Nagyon jó túra volt, erre szívesen elmennék máskor is.