Magyar László András: Malőr
Egy reggel M. L.-nek, amint lehajolt
nadrágot húzni magára,
különösképp oly fura érzete volt,
minthogyha szakadna a háta.
Minthogyha a hátán hosszan a bőr,
reccsenve nagyot, kiszakadna
és jonha, puhán szottyanva, - malőr!
- bukkanna emígy ki a napra.
Ej,mily hülyeség - nevetett fel M. L.
- hogy mik nem jutnak eszembe!
Reccsenhet a hát, ha az ember emel,
de hogy...! Ezt már én sem veszem be!
Sóhajtva cipőt húz hát, kisiet,
komor arccal jár az esőben
s vonszolja a sárban a sárga belet,
mit lát mindenki, csak ő nem.
