Szerszámok:
Különböző profilú kúpos fogók, csípő fogó, csipeszek. A csipesz legjobb ha egyenesen a műtőből származik, a műszerész boltokban kaphatók nekem nem váltak be. Túl könnyű anyagból készülnek és apróbb elem hajlításakor könnyen kifordul/szétcsúszik a végük. Felülről a második csipeszt használom hajlításhoz.
Az oldalcsípőnél is érdemesebb egy komolyabb darabba befektetni, mert a hobbi és műszerész boltokból származó olcsóbb darabokat a rézdrót képes kicsorbítani.
Az oldalcsípőnél is érdemesebb egy komolyabb darabba befektetni, mert a hobbi és műszerész boltokból származó olcsóbb darabokat a rézdrót képes kicsorbítani.
Anyagok:
Lapos vörösréz drót. Ezt a megfelelő szaküzletben "készen" is lehet kapni, én magamnak szoktam lapítani a drótot a képekhez. Úgy készül, hogy Tomi készletéből lenyúlok egy kis drótot, blankolom, és a kemencében egy rövid égetéssel kilágyítom. Utána egy tésztalapító szerkezeten - ezt csak dróthoz használom, a konyhában nem :) - áthajtom amitől a huzal kilapul, majd ismét egy gyors égetés következik mert lapítás közben a réz kimerevedik. A már lapos drótot ecetes-sós oldatban, majd csapvízben megtisztítom az égetés során keletkezett oxid rétegtől és már kezdődhet is vele a munka.
Vörösréz lemez - ez most 0,7 mm vastag.
A lemezt karos lemezvágóval a legkönnyebb méretre vágni. Nekem sajnos nincs ilyenem, a szomszéd utcában lévő lakatos műhelyben szoktam leszabni a lemezeimet. Kisebb méretű dolgok vágása kézi lemezvágó ollóval is megoldható, de vastagabb anyagnál nehéz vele szépen dolgozni. Ha vágáskor kicsit itt ott elhajlik a széle, akkor azt csiszolás előtt kalapáccsal kiegyengetem.
Alapozás előtt a lemezről csiszolással távolítom el a szennyeződéseket, majd mind a két oldalát áttörlöm denaturált szesszel, hogy a maradék port és zsírt is teljesen eltávolítsam róla. Ha nincs megfelelően zsírtalanítva a lemez, akkor az alapozó festék nem terül rajta egyenletesen.
Alapozás:
A lemez mindkét oldalára egy festék réteget kell felhordani, a hátán lévő réteg a kontrazománc. Erre azért van szükség, mert hiányában az égetéskor keletkező feszültségek miatt a lemez ledobná magáról a zománc képünket. Az kontrazománc festék egy sűrű iszap szerű festék, amit felhordás előtt mozsárban át szoktam törni (használaton kívül könnyen kiszárad, de vízzel áttörve ismét használható), majd kanál segítségével egyenletesen elterítek a lemezen. Meg kell várni, hogy teljesen megszáradjon, csak ez után következhet a másik oldal alapozása.
A másik oldalra kerülő alapozó egy kimondottan erre a célra készült festék (szintén iszapos állagú), ami égetés során színtelenre ég ki. Arra való, hogy a kihajlított drótot az égetéskor rögzítse a lemezen, valamint megfelelő alapot adjon a rákerülő színes zománc rétegnek.