Becsület útja - 2015. január 11.

táv: 25 km, szint: 1084 m

Ennél a túránál sajnos a rajt és a cél nem egy helyen volt. Már hajnal 5 körül indulni kellet itthonról, hogy Pilisszentléleken le tudjuk tenni a kocsit, és elérjük a 6-kor Esztergomba induló buszt. Nagyon álmosak voltunk mind a hárman - velünk tartott Andi is. 

Már az elején volt egy kis kavarodás, mert a buszon utazók közül mindenki úgy gondolta, hogy a másik majd tudja hol kell leszállni Esztergomban. Nem tudta senki :)
Kollektíven elbuszoztunk a végállomásra, majd szépen visszagyalogoltunk nagyjából 1 kilométernyit a vasútállomásig. Ott meg a rajtot nem volt egyszerű megtalálni, mert a szervező személyzet a vasútállomás parkolójában a hajnali hidegben egy autóban lapult. 

A papírozás után pontban 7.00-kor sikerült elindulni, már épp kezdett világosodni. Amint kiértünk a városból, máris jött az első meglepetés: egy mocskosul saras és meredek szakaszon kellett magunkat átverekedni. Szerencsére nem volt túl hosszú, de nagyjából felvázolta, hogy a későbbiekben mire lehet majd számítani.

Nyugis szakasz, Tomi mögöttünk battyog

Az elején egész jól váltogatták egymást a meredek és a könnyebb szakaszok, így egy-egy komolyabb emelkedő után volt lehetőség egy kis "pihentető" menetre a következő megpróbáltatásig.

Mária oszlop, Barát kút

Az első igazán szopatós elem egy patak volt, amin a jelzések szerint át kellet kelni. Először egy farönkön kellett átegyensúlyozni. A poén kedvéért jó mohás volt, hogy biztosan csússzon. Sikeresen átjutottunk mind a hárman. Örültünk is egymásnak, amíg meg nem láttuk, hogy úgy kanyarog az a kurva patak, hogy még egyszer át kell menni rajta :)
Ez már érdekesebb feladat volt...

Természetesen az alacsonyabb résznél a kövek úgy voltak a mederben, hogy véletlenül se lehessen kényelmesen átsétálni rajtuk a túloldalra. Plusz az is nehezítette a küldetést, hogy a túlpart másik szintje egy szakadék volt, ami nekem kb. váll magasságig ért. Amíg mérlegeltünk, beértek minket jó páran és nagyjából 30 ember tanakodott  a patak parton, hogy most mi a franc legyen. Andi elindult az alacsonyabb részen a köveken. Nem volt jó ötlet, mert egy billegő kő miatt sikerült lábszárig vízbe merülnie. Tomi jó nagyokat tud lépni, kb. 2 lépéssel át is ért a túloldalra a magasabbik résznél, csak a végén csúszott meg és merült bokáig. Nekem ugyanígy sikerült megoldani, de ekkor már többen átvergődtek és a szakadéknál Tomi és egy másik srác segített feljutni. Maradtunk segíteni pár embernek, majd innen már átázott cipőkkel haladtunk tovább.

Szinte még ki sem hevertük az előző traumát, máris kezdődött a túra legnehezebb része. 1,6 km-en 252 m szint... nagyon fujj. Majdhogynem függőlegesen kellett felfelé menni és soha nem akart vége lenni. Közben elkezdett fújni a szél, hűlni a levegő és esni a hó.

Mire felértünk a Sasfészek kulcsosházhoz már teljesen készek voltunk. Itt megálltunk enni, inni, pihenni kicsit. Itt az a luxus fogadott minket, hogy volt pottyantós wc. Az erdőben pisilés mindig kényes téma ekkora tömegben, főleg így télen, amikor még bokor sincs ami mögé el lehetne bújni :)))

Nagyjából 15 percig maradtunk, mert az átázott cipők és átizzadt ruhák miatt egyhelyben állva fáztunk.

A  Fekete-kőig egy nagyon sűrű erdőn keresztül vezetett az utunk, közben pedig annyira feltámadt a szél, hogy recsegtek-ropogtak a fák a fejünk felett. Félelmetes volt!

Az út befejező része elég monoton volt. Jeges út és bokáig érő sár váltogatták egymást. Az utolsó 3-4 kilométeren engem már nem is érdekelt, hogy kerülgessem a sarat. Volt olyan ösvény ahol nem is lehetett, szépen libasorban cuppogtunk egymás után. Közben már az idővel is szűkében voltunk, sietni kellett, hogy beérjünk a célba szintidőn belül. Nagyon kiszámoltuk, mert 5 percen múlott. 

Ez egy nehéz túra volt és nem is tetszett különösebben. Nem hiszem hogy visszatérek még ide, elég volt egyszer végigcsinálni.

A cél a Svejk ivóban volt :)