e
gy
megg
yfalevél
táncol az őszi
szélben a hegye
még zöld de ahogy
fellebben megvillan
rajta az októberi bíbor
vörösen pörög a szellő
kóbor szárnyán érdekes
színátmenetben amilyet
festeni ecset képtelen
és szóval leírni is lehe
tetlen a zöldből sár
gán át mély-bíbo
rba érkezik s
egyszercs
ak lehu
ll a
p
o
r
b
a
B. Huszta Irén
2012. október 17. szerda
Ezt a bejegyzést kicsit kiegészítem, mert tegnap fejeztem be Stanislaw Lem A kudarc c. könyvét és találtam benne egy gondolatot, ami szerintem ehhez a vershez tökéletesen passzol :)
"A huszadik század végén a KÜKLOPSZ-terv szószólói terjedelmes katalógust állítottak össze: milyen kritériumok alapján lehet megkülönböztetni azt, amit a Természet gazdag erői egyáltalán képesek lehetnek létrehozni, attól ami már semmiképpen sem lehet pusztán a Természet műve, ennélfogva "kozmikus csodának" látszik? Földi viszonylatban példa lehet az utóbbira, ha egy fa lehulló levelei betűket formálva, értelmes mondatot alkotnak..."
Kedves páros ugye? :)
Kb. 1 hónapja merült fel bennem egy kép ötlete aminek a lényegét szintén megfogalmazta az író: "Szép dolog a szárnyaló fantázia, de azért jobb, ha megvannak a határai."
Ha lenne itthon furcsaságok polca akkor ez a könyv is rákerülne. Thomas Wharton Szalamandra c. regénye mellé, amit akárhányszor olvasok, mindig másról szól :)
